Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ azért, hogy weboldalunk használata során a lehető legjobb felhasználói élményt tudjuk biztosítani. Weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárul a cookie-k használatához. Adatvédelmi szabályzatunkról itt talál információt: /adatvedelmi_nyilatkozat_3 Megértettem!
Termékek Menü

Miért pont december 25?

Miért pont december 25?

Jézus születésének pontos dátuma nem maradt ránk. Az ősegyházat teljesen lefoglalta a húsvéti eseménykör, a megfeszített és feltámadott Úr ünneplése. Eleinte több jeles hittudós tiltakozott Jézus születésének az ünneplése ellen, mondván, hogy a Bibliában csak pogány vagy elvetemült uralkodók tartottak születésnapot.

Amikor az ősegyház visszanézett Jézus működésére, először megkeresztelkedését látta jelentősnek, hiszen ez nyilvános működésének nyitánya, ekkor jelent meg népe előtt, s ekkor hitelesítette őt a mennyei szózat. Így a legrégibb keresztény ünnep – húsvét után – a vízkereszt lett január 6-án, görög nevén az Epiphania ünnepe, amely hirdeti: „Megjelent (epephané) az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek". Már a II. században ünnepelték, és az egész Keleten elterjedt. Ám nyugaton úgy érezték: külön kell választani az Úr születésének és megkeresztelkedésének ünnepét. Ezért a születés ünnepét december 25-re tették. Miért? Erre két magyarázat is van:

- ősi elképzelés szerint a világ teremtése tavasszal kellett történjék, s március 25-e lehetett a teremtés első napja. Akkor pedig az új teremtés kezdetének is ekkor kellett lennie. Viszont, ha Jézus március 25-én fogantatott, akkor december 25-én kellett megszületnie. - a vallástörténeti magyarázat szerint egy pogány ünnep kiszorítása volt a cél ezzel a dátummal. A Római Birodalomban a Napisten ünnepét ülték e napon a téli napforduló után (dies invicti Solis = a győzhetetlen Nap ünnepe). A Circus Maximusban nagyszabású kocsiversenyek szórakoztatták a tömegeket – e látványosság az égbolton vágtázó napisten mítoszának a megjelenítése volt, éjszaka pedig álarcos vígassággal, lármás áldozati lakomával hódoltak a Napnak. Kézenfekvőnek látszott, hogy ezen a napon ünnepeljék „az Igazság Napjának” megjelenését. Az ünnepnek ez a kialakulása Nagy Konstantin alatt (306–336 között volt császár) ment végbe. ő maga is a napkultusz hívéből lett a kereszténység támogatója. A december 25-i ünnep – a meggyőző analógiának köszönhetően – Nyugaton igen hamar elterjedt.